2015. december 3., csütörtök

megengedtük magunknak végre

ma reggel nyolckor kaptam egy telefon hívást egy hölgytől,
elmondta, hogy voltak nálam a férjével tavasszal, és megkérdezte:
-emlékszel, hogy milyen ügyben kerestünk fel?
-kisbabát szeretnétek :)
-IGEN, és most ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, márciusra várjuk a babát, és köszönjük szépen
nagy boldogság volt hallani, és azt is, ahogy fogalmazott, az akkori kineziológiai tanácsadásban elhangzott szavaimmal élt : MEGENGEDTÜK MAGUNKNAK VÉGRE
egy idő után egy igazi nő nem számolja, hány pár cipője van, így én sem....
és, hogy ezzel húszon felé jutott azon babák száma, akiknek szüleikkel való egymásra találásának az elmúlt pár évben részese lehettem, így nem tudom  pontosan ezt a számot sem, ahogy a jó kineziológusok nagyrésze szintén nem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése